A csoport

Igor Gyatlov

Igor Gyatlov

Igor A. Gyatlov (Игорь Алексеевич Дятлов, 1936. 01. 13. Pervouralszk) Az UPI (Ural Polytechnical Institute) ötödéves hallgatója rádiótechnika karon. Műszaki családból származik, felmenői között mérnökök és feltalálók voltak. Apja, Alex egy 581-es gyár nevű helyen volt főmérnök, anyja, Claudia Ivanovna pénztárosként dolgozott. Elképesztő tehetsége volt a rádiótechnikához, állítólag épített egy olyan készüléket, melynek segítségével a 43 kilométerrel távolabb lakó szüleivel tudott beszélgetni.

Igor sok időt szentelt az akkoriban népszerű sportnak, a túrázásnak. Ebben is jó eredményeket ért el, többször is volt túravezető. Úgy emlékeztek rá, mint aki csapattagként nagyszerű partner, segítőkész, erős akaratú és fizikumú, jó humorú ember, de túravezetőként hatalmaskodóvá, katonásan szigorúvá, követelőzővé válik. Ezt egy túrán meg is mondták neki, állítólag tanult az esetből.
1958-ban tervezett egy sátorban is használható kályhát, ezt különböző túrákra magával is vitte.
Igor Zinaida Kolmogorovának udvarolt, ez állítólag a lánynak nem volt ellenére.


 

Zina Kolmogorova

Zina Kolmogorova

Zinaida A. Kolmogorova (Зинаида Алексеевна Колмогорова, 1937. 01. 12. Cseremhovo) Az UPI negyedéves hallgatója rádiótechnika karon. Sok túrán vett részt az Ural és az Altáj hegységben. Egyik alkalommal megmarta egy vipera, de Zinaida nem hagyta, hogy a többiek segítsenek neki, nem akart nehézséget okozni a társainak.

A csapat egy tagja, Dorosenko volt a barátja korábban, de ez nem okozott köztük feszültséget, jó barátok maradtak. Ennek ellenére Zinaida úgy jellemezte kapcsolatukat egy ismerősének, hogy “se vele, se nélküle”.

Zinaida életvidám, jó kedélyű lány volt.


 

Ljudmila Dubinyina

Ljudmila Dubinyina

Ljudmila A. Dubinyina (Людмила Александровна Дубинина, 1938. 05. 12.) Apja, Alexander Dubinyin, a Krasznogorszk fűrészmalom igazgatója volt. Ljudmila harmadéves hallgató volt a műszaki és gazdaságtudományi karon. A turisztikai klub tagja volt, aktívan sportolt, szeretett énekelni, és jól fényképezett.

Az egyik túra alkalmával egy társa véletlenül meglőtte a lábán, Ljudmila szó nélkül tűrte a fájdalmakat, a szállítás nehézségeit, csak azt sajnálta, hogy a többieknek problémát okoz.

Ljudmila komoly, felelősségteljes lány volt, aki a nehézségeket jól tűrte.

 


 

Jurij Dorosenko

Jurij Dorosenko

Jurij N. Dorosenko (Юрий Николаевич Дорошенко, 1938. 01. 29.) Az UPI negyedéves hallgatója volt, szakterülete automatizálás, elektromos készülékek és eszközök. Apja, Georgij 1954-ben meghalt, testvérei az anyjával éltek.

Dorosenko tapasztalt túrázó volt, többször vezetőként is helytállt. Jellemzése szerint nyugodt, kitartó egyéniség volt, és nagy fizikai erővel rendelkezett. Korábban Zinaidával az esküvőt tervezték, de valami miatt szakítottak. Ettől függetlenül igyekeztek megőrizni a jó kapcsolatot.


 

Alexander Kolevatov

Alexander Kolevatov

Alexander S. Kolevatov (Александр Сергеевич Колеватов, 1934. 11. 16. Szverdlovszk) negyedéves hallgató a fizika-műszaki karon.

Kolevatov tanulmányait a Sverdlovsk Bányászati és Kohászati Főiskolán kezdte, aztán Moszkvába költözött. Ott valamiféle titkos intézet laboratóriumában dolgozott, amely a nukleáris ipar számára gyártott alkatrészeket. Menet közben levelező tagozaton képezte magát tovább egy évig, aztán visszaköltözött Sverdlovskba, és tanulmányait az UPI-n folytatta.

Kolevatov reális gondolkodással megáldott, rendkívül precíz, pedáns, szorgalmas ember volt. Több, különböző nehézségű túrán is részt vett, mindig feljegyzéseket készített, naplót vezetett.


 

Rusztem Szlobogyin

Rusztem Szlobogyin

Rusztem V. Szlobogyin (Рустэм Владимирович Слободин, 1936. 01. 11.) 1959-ben diplomázott gépészmérnökként, utána Cseljabinszk-40 fedőnevű zárt városban, a 817-es számmal jelölt vállalatnál helyezkedett el. Ez az üzem végezte a nukleáris fűtőanyag termelését és újrafeldolgozását. Apja egyetemi professzor volt Sverdlovskban.

Szlobogyin nagyon sportos fiatalember volt, aktív és szívós, szerette a hosszútávfutást, évekig túrázott különböző nehézségi fokozatokon, tapasztalt utazó volt, emellett tökéletesen játszott mandolinon. Egyes források szerint inkább csendes, néha kifejezetten magába forduló ember benyomását keltette, ettől függetlenül jó kedélye nem hagyta el.


 

Jurij Krivonyisenko

Jurij Krivonyisenko

Georgij (Jurij) A. Krivonyisenko (Георгий (Юрий) Алексеевич Кривонищенко, 1935. 02. 07.) 1959-ben diplomázott az UPI egyetemen, utána Cseljabinszk-40-ben helyezkedett el. Az 1957-es katasztrófa idején is ott dolgozott, segített a mentesítésben.

Krivonyisenko értelmiségi családban nőtt fel, vendégszerető szülei saját otthonukban tartottak teadélutánokat, diák összejöveteleket.

Jurij friss diplomásként szépen haladt a ranglétrán, kinevezték felügyelőnek, aztán művezetőnek, és 1959 év elején átirányították Krasnoyarsk városának vegyi üzemének építéséhez. Krivonyisenko úgy döntött kiveszi a maradék szabadságát, és – tapasztalt túrázó lévén – csatlakozik régi jó barátja, Gyatlov csapatához egy túrára.

Krivonyisenko meglehetősen zűrös egyéniség volt, polgárpukkasztó, öntörvényű viselkedésével időnként a csapatot is bajba keverte, komoly helyzetben azonban fegyelmezetten, megbízhatóan viselkedett.


 

Nyikolaj Thibeaux-Brignolle

Nyikolaj Thibeaux-Brignolle

Nyikolaj V. Thibeaux-Brignolle (Николай Владимирович Тибо-Бриньоль, 1935. 07. 05.) 1958-ban diplomázott mérnökként, utána az Uralmas nehézgépipari vállalatnál helyezkedett el. Apja francia származású kommunista volt, akit 1931-ben egy tisztogatás alkalmával tíz év munkatáborra ítéltek. 1935-ben született meg fia, Nyikolaj, ám a férfi egészségét hamar aláásta a bányában végzett munka, 1943-ban megbetegedett és meghalt.

Nyikolajt szórakoztató és magabiztos embernek ismerték, aki szeret viccelődni, de segítőkész és jóindulatú is egyben. Tanárok és diákok körében is nagy népszerűségnek örvendett. Ettől függetlenül néha problémát okozott, hogy a fiatalember előszeretettel tett kritikus és ironikus megjegyzéseket Sztálin és Hruscsov politikájára, és állítólag találtak nála tiltott propagandaanyagokat is.


 

Szemjon Zolotarjov

Szemjon Zolotarjov

Szemjon (Alexander) A. Zolotarjov (Семён (Александр) Алексеевич Золотарёв, 1921. 02. 02.) Magashegyi túravezető.

Valódi neve Szemjon volt, nem tudni miért nevezte magát Alexandernek. Paraszti családból származott, a Kaukázus környékéről.

Háborús veterán volt, négy kitüntetést szerzett a II. világháború alatt, ami önmagában is csodával határos. Sorstársainak nagyjából 2%-a élte túl a háborút, úgyhogy Zolotarjov vagy nagyon szerencsés volt, vagy nagyon tudott valamit.

1946-ban belépett a Kommunista Pártba, és Leningrádban a Haditechnikai Egyetemen kezdett tanulni, aztán később átigazolt a Testnevelési Intézethez.

Később hegyi vezetőként és oktatóként dolgozott, már amennyit tudni lehet róla. Az életrajzában sok homályos pont van, így nem tudjuk miért hagyta ott a hadsereget, amikor szolgálhatott volna tovább, miért nem nősült meg soha, miért váltogatta a munkahelyeit, amikor maradhatott volna túravezető egy turistaalapnál, volt-e gyereke. Testén cirill betűs tetoválásokat találtak, de nem tudni mikor és ki készítette ezeket, a betűk értelmezésére pedig csak találgatások vannak.

Gyatlov csapatához nem sokkal indulás előtt csatlakozott. Másik csoporttal akart menni, de mivel Gyatlovék hamarabb indultak, így mellettük döntött, mivel mielőbb haza haza szeretett volna utazni. Zolotarjov el akarta érni a Sport Mestere címet, ezt a címet pedig különböző nehézségi fokozatú túrák teljesítéséért kapott pontok alapján osztották ki.

Zolotarjov nem dicsekedett azzal, hogy harcolt a háborúban – ezt szerénységnek tudták be akkoriban -, szépen rajzolt, rengeteg dalt tudott, jó humorral és jó kedéllyel volt megáldva. A fiatalok kicsit nehezen fogadták be, de a későbbi fényképek arról tanúskodnak, hogy sikerült beilleszkednie a csapatba.


 

Jurij Jugyin

Jurij Jugyin

Jurij E. Jugyin (Юрий Ефимович Юдин, 1937. 06. 19.) az UPI harmadéves hallgatója mérnök és gazdaság karon.

Január 28-án visszafordul Vizsajba (a falu nevének elég sok fajta átírásával lehet találkozni: Vijay, Vizhay, Vishay, eredetileg Вижай), egyes források szerint hasi fájdalmakra panaszkodva, mások hátfájásról beszélnek, egy naplótöredék szerint pedig ülőideg gyulladás miatt nem folytatja a túrát. Így ő lett az egyetlen túlélő.

Ma nyugdíjas, szabadidejében társainak halálát kutatja.

Vélemény, hozzászólás?