Naplók

Elkészült Zinaida Kolmogorova naplójának magyar fordítása. A munkát Szabó Réka végezte, köszönöm neki az értékes segítséget.

A fordítás során a szöveghűségre törekedtünk, de néhány helyen az értelmezhetőség kedvéért kicseréltem pár kifejezést. Írásjelek, nagybetű-kisbetű, dátumok területén is ragaszkodtunk az Zinaida írásához, így az ilyesfajta hibák nem a fordító munkájának hiányosságai.

A gépíró megjegyzéseit is lefordítottuk, az általam hozzáfűzött kiegészítéseket a megkülönböztethetőség kedvéért SLC monogrammal láttam el.

Az eredeti szöveget a Gyatlov Alapítvány tette közzé az interneten, ITT OLVASHATÓ a napló eredeti orosz nyelven, és ITT MEGTEKINTHETŐ a szkennelt verzió is.

És következzék a szöveg:

Zina Kolmogorovoj naplója
A szó szerinti képaláírást a könyvecskék szkennelésével valósították meg (cikkszám 449, ár 1 rubel 1 kopejka, kiadta a tisztázat és írószer gyár z 3786, Szverblovszk).
28 lapot beszkenneltek, nem számítva a borító kifordított íveit. Ívről ívre, ’59.2.30-ai dátummal fémjelezve, ahogy a mellékleteken látható, legkevesebb hét ív követi egymást. A szöveg alatt a töredékek néha megelőzik a megjegyzéseket, melyek, lévén külön nyomtatott sorokba kényszerültek, a korábbi szövegrészhez tartoznak.
Megjegyzés vége.
(Megj.: első előzéklap, jobb oldal)

Z. Kolmogorovoj
Észak Ural
III. kategóriás túra
nehézségek
Gyatlov vezetésével

24.2.59. (megj.: a hónap számát kijavították, egyidejűleg látható egyik a másik felett, ismeretlen sorrendiségben, az 1 és 2 számok)
No, újra túrázunk. Ezúttal Szerovban. Tegnap egész éjjel, három óráig énekeltünk. Velünk van a Kaurovszkoj turistaház állomásvezetője, Alekszandr Alekszejevics Zolotarjev. Nagyon sok új dalt ismer, egyszerűen örülünk, hogy új dalokat ismertünk meg. Különösképp a Cumbát és egyebeket.
Ma egy kicsit bánatos vagyok. De semmi különös. Rusztikovval őrködünk. Elmentünk és beszélgettünk az iskolásokkal, ami után mind átkísértek minket, de még sírtak is, nem akartak elhagyni minket.

25.1.59. (megj.: a hónapok számai felcserélve, egyszerre láthatóak, egyik a másik felett, ismeretlen sorrendben, az 1-es és 2-es szám.)
Éjjel, 12 órakor Ivgyelben voltunk, a pályaudvaron éjszakáztunk, a padlóra terített sátrakon. És már második alkalommal figyelt meg minket a rendőrség. Egy alkalommal a rendőrőrsön elfogták Jurka Kriv.-t, mert pénzt akart gyűjteni bonbonra. Vicces volt. Aztán a szerov-ivgyeli vonaton Ivgyelig utaztunk, a pályaudvaron éjszakáztunk, reggel autóbuszra ültünk, és Ivgyel egyik szállodájáig meg sem álltunk. Aztán autóbuszra ültünk és elmentünk. Húszan vagyunk, hátizsákokkal és sílécekkel. A harmadik emeletre mentünk és végig énekeltünk. Megérkeztünk Vizsaj-ba. Először annál a klubnál álltunk meg, ahol már két éve is voltunk. Aztán átvezettek minket a vendéglőbe. Egész este a szerelemről és barátságról beszélgettünk, a táncról és egyebekről. Sok olyat mondtam, ami egyáltalán nem jellemző rám, és csak néha igyekeztem, de hogy igyekeztem, de a nyíltságom győzött. De ez az egész hülyeség. De még mindig emlékszem Volt (SLC: ez egy személynév) szavaira. Milyen hihetően beszélt akkor. Elmentünk az „Arany szimfóniára”, micsoda erő! Egyszerűen remek!

26.1.59.
Ágyakban aludtunk. Elég későn keltünk fel. Rusztikkal vagyunk szolgálatban. Átmentünk az ebédlőbe. Az autót vártuk és elmentünk. Mostanában az út nem olyan szép, kevesebb a hó. Az út környékét már lefényképeztük. Sokáig mentünk. Nekem, mint mindig, megint előkerült valamilyen földim. Elutaztunk a 41-es faluba. Itt egyszerű munkások dolgoznak, nem bebörtönzöttek, de besorozottak. Sok okos van közöttük. A sofőr szobájában szálltunk meg. A mai a civilizációban töltött utolsó napunk. Rusztik nagyon jól játszik mandolinon, szeretem hallgatni őt. Ma felvettem Jurkin egyujjas kesztyűjét, de mennyire nem akartam felvenni! De azt mondták, ha nem veszem fel, az nem jó, ezért felhúztam. Beszélgettünk. Könnyedén.

27. Ma van a túra első napja. A hátizsákban nincs semmi nehéz. Igen, Jura Jugyin ma elment közülünk, elment. Megint begyulladtak neki a csípő idegei és elment. Milyen kár. A hátizsákokba elosztottuk a holmiját. Szóval, az utolsó napon úgy tűnik, mintha nem lenne civilizáció, kályha, emberek, stb. Ma megegyeztünk, hogy a hátizsákokat lovakra teszik, mi vártuk, mikor lesznek készen, és síléceken indultunk el. Mind énekeltünk, a barakkokban élő munkások nem mentek dolgozni, énekeltek. Mi ültünk, és jegyeztük az dalokat. Milyen sok tehetséges, okos ember akad a munkások között. Különösen „Szakáll”, ő nagyon sokat ismer, a szakálla rőt, a szemei is rőtek, barnák. A gyerekek jól énekelnek. És ahogy Rusztik játszik a mandolinon. Ma Ljudával utolsó alkalommal aludtunk ágyban. Ma már sátorban fogunk, valószínűleg. Most a 41-es körzetben vagyunk, a mai feladatunk, eljutni az északi 2-esbe (SLC: a Vtoroj Szevernyij nevű telepről van szó, politikai foglyok lakták eredetileg, de Hruscsov amnesztiájával sokan szabadultak és elhagyták a települést). Azt mondják, van ott egy házikó, de senki nem lakik ott. Gyorsabban kéne menni a sível… Hogy menjünk? Rám valahogy szörnyű hatással van a muzsika újabban, gitár, mandolin és egyebek. Este megnéztünk 3 mozifilmet, az „Emberekben”-t, „Van ilyen fiú”-t és újra az „Arany szimfóniát”. Már nem először egyezem bele, hogy megnézzük az „Arany szimfóniát”.
___________

Egész nap mentünk, elöl lovak, hátul lovak, a Lozva mentén. Gyakran eljegesedtek a sílécek, és meg kellett őket tisztítani. Már besötétedett, sokáig kerestük a házikót ablakokkal és ajtóval. Az Északi Kettesen, ezen az elhagyott településen senki sem lakik, pedig milyen gyönyörű hely! Itt folyik a Csuszovaja. A part menti kövek valamiféle sziklaként állnak, fehér mészkövek. Ma megyünk pár kilométert a Lozva mellett, aztán majd áttérünk az Auszpija partjára.

>(megj.: nyíl rajzolva a „ma” szótól lefelé az „Auszpija” szóig és a lent következő dátumig „28.2.58.”)
(SLC: Ide van beillesztve egy manysi-orosz szótár pár alapszóval, ezt nem tettük be bele)

28.2.58.
Szlava apó ma elment a lován, és elment Jura Jugyin is. Vett néhány mintát. Én láttam elsőként ezt a fajtát a fúrás után. Itt sok a kalkopirit és pirit. Tegnap este a fiúk ostobán tréfálkoztak. Szerintem nem szabad rájuk figyelni, és akkor kevésbé gorombáskodnak. És úgy akkor nem vészes. Már ideje lenne kimenni, de mind piszmognak. Nem értem, hogy tudnak ilyen sokáig készülődni. Már eltelt az első 30 perc. Természetesen hátizsák tűrhető, kicsit nehéz. De menni kell.
Az első nap mindig nehéz.
balra előre
Szaska Kolevatov kipróbálta majd eldobta az eszközeit.
Második pihenőhely.
A tegnapi menet hátizsák nélkül jóval könnyebb volt.
Hó, hó, hó, hó
a part mentén befagyott. A folyó havat, havat
A szél viszi a havat.

Az ebéd 4-kor volt
Ebéd után mindössze egy fordulót mentünk és pihenni tértünk
Megvarrtam a sátrat
Lefeküdtünk aludni. Igor egész este pimaszkodott, egyszerűen nem ismertem rá. Sikerült elaludni a kályha tüze mellett.

29.1.59.
Ma van Jurka névnapja (SLC: itt az orosz eredetiben az именинник szó szerepel, ami az online fordítóprogramok szerint férfi születésnapot jelent, a hagyományos szótárak szerint névnapot. A legközelebbi Jurij névnap február 7., a Georgij névváltozatnak van január 30-án egy névnapja. Dorosenko születésnapja viszont a források szerint január 29. Így most nem tudjuk eldönteni, hogy Zinaida mire is gondolhatott amikor ezt leírta). Először a Lozva mentén haladtunk, aztán áttértünk az Auszpija partjára. Gyönyörű hely. Auszpija mentén manysik élnek. Jeleket lehet látni, rovásokat, és egy ösvény látható. Az ösvényen gyakran fordulnak elő jelek. Érdekes, miről írnak vajon? Most a manysi ösvény letér délre.

>(megj.: a következő két oldalon rovások rajzai, 1958. október 5-ével datálva. Balta rajz?)

Hárman ülünk most: Rusztik, Jurka és én. Várjuk a többieket. Az éjjeli szálláson maradtak, nem messze a sí nyomoktól. Jurkával tűzifát fűrészeltünk. A múltról beszélgettünk. „Léhűtő” hát „léhűtő”.

30.2.59. Az Auszpija mellett haladunk
ajszerm (SLC: manysi nyelven annyit tesz: hideg). A manysi ösvény véget ért. Tűlevelű erdő. Reggel még napos volt, de most jégajszerm. Egész nap Auszpija mentén mentünk. A manysi ösvényen állítottuk fel az éjjeli szálláshelyet. Kolját ma nem kényszerítettük őrködni, mi őrködtünk Rusztikkal. Elégettünk kesztyűket és Jurka második pufajkáját. Egész idő alatt káromkodott. Ma remélhetőleg lábasházat (SLC: labaz néven szerepel az iratokban, ideiglenes raktár a felszereléseknek) fogunk építeni.
(megj.: üres ív, a bal oldalon tükrözötten kidomborodó nyomai az előző oldal írásának)

(megj.: az utolsó íven, a jobb oldalon olvasható)
Minél világosabb van, a fényrekesz száma annál nagyobb, de ha a rekesz kisebb, a fény a filmen kevesebb, hosszabb az exponálás. Fényrekesz-rövidítés.
(megj.: függőleges, szóra mutató nyíl a két utolsó szó alatt.)

(megj.: az utolsó előzéklapon a bal oldalon felül)
Rempel (SLC: nem tudtuk kitalálni mi lehet ez, csak személynévként találkoztunk vele)



Alább következik Ljudmila Dubinyina naplója. A gépíró megjegyzéseit is lefordítottuk, az általam hozzáfűzött kiegészítéseket a megkülönböztethetőség kedvéért SLC monogrammal láttam el. Az eredeti napló szkennelt verziója ITT található, a gépelt változat pedig ITT olvasható.
Azt tudni kell, hogy Ljudmila kortól és nemtől függetlenül mindenkit gyereknek, kölyöknek vagy srácnak nevezett a naplójában. És most jöjjön a szöveg:

Megjegyzések a naplóhoz

A világhálón Ljuda Dubinyinaja naplóinak két változata ismert. Az egyik egy nem teljesen szó szerinti másolat, átdolgozva Matvejeva „Gyatlov Hágója” c. könyvéhez, a másik a lapok lefotózott képei. Utóbbi felveti a kérdést, vajon mindet lefényképezték? Tehát, Matvejeva, a napló „manysi szótár”-át idézve jegyzetet készített: „a geológusok sok manysi szót ismertek, Ljusza teleírt majdnem három oldalt…”. De a fotók között csak egy oldalt találunk. Figyelembe véve, hogy ez az egy oldal – páratlan, feltételezhető, hogy kihagyta a következő ívet, azaz két teljes oldalt. Továbbá a feljegyzés január 28-ától ismét páros oldallal kezdődik.
A Matvejeva könyvében található szöveghű másolatok abban önkényesek az eredeti példányhoz képest, hogy tele vannak elhagyott központozási jelekkel, kihúzott szavakkal, felcserélt szavakkal, stb. Ez, egyebeken kívül, jelentősen torzítja a szerző stílusát.
A lent idézett szöveg lehetőség szerint közelít az eredetihez. Betűről betűre, pontról pontra, amit sikerült szétválogatni.

Jegyzetfüzet
Drága utaskísérőnek, Ljuda Dubinyinaja-nak a naplójához.

Január 23.
Ma van a gyülekező utolsó napja. Az egész nap szörnyű felfordulásban telt el. Tizenegytől boltokba szaladgáltam, mindenféle holmit vásároltam. Szdurának vettem egy ’5m-es batisztot, amire elment (megj.: áthúzva: egész nap) 200 rubel. Rémes sietségben gyülekeztünk és természetesen otthon felejtettem a pulcsim. Mindenki a saját privát dolgával volt elfoglalva, de torkig voltam ezzel. Röviddel az indulás előtt kísérőket kezdtünk gyűjteni. Az időnk kiélezett volt, de mi, természetesen, időben érkeztünk az állomásra. És elérkeztek a búcsú utolsó percei. Indulás előtt elénekeltünk pár dalt, de…
A vagonban hozzánk csatlakozott srácok velünk énekeltek. Mind közül különösen kitűnt egy mély basszus. Ezúttal nagyon sok nagyon új dal volt, amiket a túravezető segítségével idéztünk fel.
A. Zolotarjov velünk együtt jött a túrára. Ezt a Zolotarjovot először senki nem akarta befogadni, mert ő új ember, aztán köptünk rá és bevettük, hiszen elutasítani – nem utasítod el. Ilyen módon, ahogy tízen voltunk, így is maradtunk, mert Szlavkát nem engedték el hivatalos okokból.

Január 24.
(megj.: Lefeküdtünk aludni – áthúzva) Nagyon korán indultunk Szerovba. Az állomáson nem engedtek be a hátizsákokkal. Először a pályaudvar körül helyezkedtünk el. A gyerekek kigúnyolták az utaskísérőt, azaz engem, fösvénységgel és mohósággal vádoltak. De sajnos, az ebédlő nekünk ezúttal nagy luxus. Történt egy kisebb eset – K. Jurkát elfogta a milícia, csalással vádolva. Hősünk ugyanis elhatározta, hogy körbejár az állomás körül egy sapkával, és előad egy éneket. Sikerült Jurkát kiszabadítani.
Később sikerült a srácokkal átszökni az elemi iskolába. Ebéd után a felszerelés összeállításával foglalkoztunk. Elhatároztuk, hogy az 1. és 2. osztályos gyerekeknek (megj.: áthúzva: felolvasunk) beszélünk a turizmusról. Borzasztóan megtetszett nekik az elbeszélésünk, a dolgaink és nagyon ragaszkodtak hozzánk. Hatig észrevétlenül elrepült az idő, a mi sok új, fiatal ismerősünk segített ebben. A gyerekek annyira ragaszkodtak, különösen Zinához, hogy könnyekkel váltak el tőlünk.
A vonaton minden torokból ének zengett, egyszerűen csak mandolinkíséret mellett. Aztán hirtelen zaklatni kezdte a gyerekeket egy fiatal alkoholista, aki azzal vádolta őket, hogy ellopták a vodkás üvegét. Visszakövetelte azt, és fenyegetett, hogy kiveri a fogukat. Végül semmit nem sikerült bizonyítania és visszakapnia és elfáradt. Megérkezett Jurka, énekelt velünk egy keveset, majd elment. Mi még valamit énekelgettünk, aztán hirtelen észrevétlen átváltott a téma a szerelemre, többek között a csókra. Mindenféle semmiségről csevegtünk, persze, mindenkinek érdekes volt, mindenki beszélt, hogy egymást túlkiabálva megcáfolja a másik kijelentését. Szaska Kolevatov belement valószínűleg mindenbe, bár ő ezt nem így mondaná el.
Éjjel Ivgyelbe érkeztünk, megálltunk az állomáson. A sarokba helyezkedtünk, aztán rögtön a szétterített sátrakra feküdtünk aludni. Én őrködtem. Arra használtam fel ezt az időt, hogy megvarrjam a védőhuzatot (SLC: valószínűleg a cipőre kívülről ráhúzott huzatról van szó), lemásolni a dalokat. Jurkina Olva időről időre becsípett, valószínűleg az unalom és éhség miatt. Háromig tartottam ki. Mindannyian feküdtek ez idő alatt, csak egyedül Borja varrt valamit sokáig, de végül ő is lefeküdt.
Zsenyka folyton felbosszantott engem, mindig mondott valami sértőt. Talán valami butának tart engem. De én is szeretek olajat önteni a tűzre, még ha meg is bántanak.

Január 25.
Felkeltünk, valójában nem aludtuk ki magunkat. Mondtam Rusztiknak, hogy nem fogok mosdani, mert a körülmények nem adottak. Egyetértett. Így csak odamentünk a buszhoz és berakodtunk. Három szinten (ford. megj.: rétegben? Szó szerint három emelet, de a zsúfoltságra utal a buszban) utaztunk. Kolka Tyibo egész testével nekinyomódott a plafonnak, Olva először (megj.: olvashatatlan szó) helyzetben állt, de nem sokáig szenvedett és térdre ereszkedett.
Természetesen megint énekeltünk. Már teljesen elment a hangom. Zsenyka megint csipkelődött. Megint rosszmájú, igen rosszmájú. Most valamitől felderültem, igaz korábban is, de most jobban és hosszabb időre. De ezt kivéve, Jurka egészen jólelkű ember, legalábbis a magatartása alapján ítélve. Mindegy, én hű maradok önmagamhoz.
Zsenyka és Zina a „Ha a szemed nem lenne olyan kék…”-et énekelték.
Az elágazáshoz érve az autóbusz jobbra kanyarodott, és egy óra múlva vissza kellett térnie hozzánk. Mi addig gyalog mentünk. Olyan kellemes volt azon az úton sétálni abban az időben. Kicsit elbeszélgettünk a hóban heverve.
Kirándulásunk alatt történt egy eset – elakadt egy velünk szemben haladó fával rakott teherautó. A gyerekeink segíteni siettek. Végre-valahára nagy nehezen kihúzták. Akkor ért vissza az autóbusz, és mi megint benyomakodtunk. Ezúttal is a boldogságról társalogtunk. A gyerekeink általában többnyire élénkek voltak. Megpróbálták meghatározni a boldogságot, de mindenkinek saját elképzelése volt.
Vizsajba (megj.: négy – áthúzva) kettő órakor érkeztünk. A kölykök gyülekeztek, hogy tovább induljanak a 41-es körzetbe, de mi feltétlenül itt maradtunk éjszakázni. Könnyek közt kísértük ki a kölyköket. A hangulat elromlott. Búcsúképp elénekeltük Zinával és Zsenyával: „Ha a szemeid…” (megj.: Többet – áthúzva). Összességében, nekem nagyon-nagyon nehéz volt.
Nekünk nagyon szerencsésen jött az „Arany szimfónia”. Gyorsan áthurcoltuk a cuccokat a vendéglőbe és lementünk a klubba. Bár nem volt markáns kifejezése, de kicsit elszomorított minket. A Jurka Krivo mellett ülők mind sóhajtoztak és csettintettek a nyelvükkel a lelkesedéstől. Milyen elragadó muzsika! A hangulat e képsorok után jelentősen jobb lett. Igor Gyatlovra egyszerűen nem ismertünk rá. Megpróbált táncolni, ismételgetve: „Oh, Dzseki, Dzsom”.
Ma Jurkával őrködünk. Elhatároztuk, hogy metéltet főzünk a tűzhelyen. De nagyon nehéz volt befűteni ilyen nyirkos tűzifával, ezzel elment egy csomó idő. Végre ehettünk. Evés közben megint vita támadt a nők és férfiak jogairól, (megj.: ról – áthúzva) szabadság, stb. Szerintem az ilyen viták semmire sem vezetnek. Egyszerűen csak félrevezetik a lelket. Későn feküdtünk le. Mind kettesével feküdtek ágyakba, csak Jurka Krivo és Szaska feküdtek az ágyak között.

Január 26.
Szaska reggel felpattant a hidegtől, és azt mondta, hogy neki most már hideg volt az éjszaka. Mi Zinával kitűnően aludtunk. Lementünk az ebédlőbe, aztán gyülekeztünk. Autón mentünk. Megpróbáltunk énekelni, elvont témákról társalogni, de már senki nem volt olyan heves. A táj eleinte nem volt valami érdekes, kiégett erdő.
Eredetileg nekünk az Északi 2-be kellett mennünk, de a munka estig eltartott, és úgy döntöttünk, hogy a 41-esben maradunk. A 4.30-ban nagyon vendégszerető emberekkel találkoztunk. Abban a barakkban maradtunk, ahol gyerekek laknak. Általánosan mindenki önkéntesen él itt, a nők általában nem, kettő kivételével. A srácok mind fiatalok, ahogy Igor megfigyelte, sőt, szimpatikusak és érdekesek. Mind különösképp megmaradt az emlékezetünkben Ognyev, a vörös szakállával, és a „Szakáll” gúnynevével. Általában igen ritkán lehet ilyen helyen ilyen emberekkel találkozni. Valósággal romantikus, geológus, és általában véve okos. Sok gyerek gitáron játszik.
Itt rögtön három filmet is megnéztünk. „Az emberekben”, „Ez egy ilyen legény”, és ismét „Az arany szimfónia”. És megint ez a zene
(megj.: Ko – áthúzva) Először (megj.: olvashatatlan szó) két csoportra oszlottunk, az egyik képeket nézett, a másik naplókat írt, de Rusztik és Kolja egy kicsit mindenről okoskodott, a munkáról, stb. Nekem általában véve tetszettek ezek a gyerekek.
Nagy a különbség köztünk, az egyetemet végzett Rusztikkal, Ko, Jurij és köztünk. Az ő véleményük mindig inkább szigorú és jóval bölcsebb a mienknél. Istenem, többet nem beszélek a sajátomról.
A mozi után mindenki nagyon elfáradt. Zinával ágyba feküdtünk, fémhálóval. Álom. A gyerekek mind a földön. A hangulat rossz, és valószínűleg még két napot leszünk itt. Gonosz, mint az ördög.

Január 27.
A hőmérséklet 5°. Meleg, a sílécek rosszul csúsznak. Reggel óta gyülekezünk. Ma van az első napja, hogy az útirány szerint haladunk. Most ülünk, és várjuk a lovakat, hogy azok vigyék a hátizsákokat, mi pedig egyszerűen síléceken megyünk. Fortuna ránk mosolygott. Jurka Jugyin megbetegedett, valami ideg a lábában, végeredményben gyulladás, és elment haza. Így kilencen maradtunk, mint a későbbiekben is. Aztán ültünk, és énekeltünk. Ezek a gyerekek gitáron játszottak, Rusztik mandolinon kísérte őket. Egyenesen lélekbe markolt. Ez az utolsó civilizált hely, de ez sem az, ahol ilyen embereket láthatunk. Általában nagyon szeretem a gitárt, és imádom a muzikális embereket. De a gyerekek általában nem rosszak, táncolnak, muzikálisak. Beszélgettünk Ognyevvel. Nagyon sokat tud már, és felőlünk érdeklődött, most beszélget az utunkról és még sok ilyesmiről. Szerintem ez többnyire érdekes tény itt, a körzetben. Neki olyan hosszú vörös szakálla van, bár csak 27 éves, de idősebbnek néz ki. És itt van még Válja, aki jól játszik gitáron (sokat játszik), és akiről tréfásan azt mondtam, hogy tetszik nekem. Most a srácok többsége itt ül és gitárral kísérve énekel, abból az alkalomból, hogy ma nem dolgoznak. Úgy tűnik, utolsó alkalommal hallottam ennyi szép új dalt. Na de elhatároztuk, hogy Rusztik helyettesít minket a ráadásban. Megismertünk pár manysi szót a gyerekektől.

(SLC: itt van egy oldalnyi manysi-orosz szószedet, ezt kihagytuk.)

(megj.: egy ív kihagyva)

Január 28.
Reggel 8 órakor felébredtünk valakinek a beszédére. Kiderült, hogy ezt Jurka Kri és Száska Kolja motyogták. Az idő épp olyan meleg, mint tegnap (t° -8°) (megj.: „Evés után, cs” – kihúzva)
Megreggelizve a srácok egy része Jura Jugyin, Kolja és Jura Dorosenko elmentek (megj.: sziklák mögé – áthúzva) a központi tárolóba, ahonnan ásványokat akartak hozni a gyűjteménybe. Semmi a piriten, sőt az erezett kvarcon kívül e fajtában nem került elő.
Sokáig készülődtünk, a kötéseket illesztettük és bekentük a léceket

(megj.: „miért” – olvashatatlan szó, sűrűn áthúzva)

6 comments

Skip to comment form

  1. Naplok: feltuno/furcsa dolgok a beirasokban:

    >Luda mar 24-diketol vezeti a naplot; Zina csak 25-diketol kezdi;
    Luda vagy “izgulosabb”, vagy kevesebb dolga volt, mint Zinanak;
    de mindketten irnak a naploba minden nap.
    >Zina Dorot (akit Jurkanak becezett/szolitott (mig Krivot csak Juranak) “lehuto”-nek nevezi. Igaz, idezojelben (nem gondolja komolyan v. mar megbocsatott neki magaban), de megjegyzi: talan Doro szakitott vele, vagy Doro miatt kellett elveszitenie.

    >2 ev jartak mar ott (Vizsajban), akkor miert vezetik oket? “Először annál a klubnál álltunk meg, ahol már két éve is voltunk. Aztán átvezettek minket a vendéglőbe. ”
    >Miert kellett megorokiteni a manysi jeleket reszletesen a naploban?
    >L.:”Rusztik és Kolja egy kicsit mindenről okoskodott.”

    >>Jan. 26. L.: “Beszélgettünk Ognyevvel. Nagyon sokat tud már, és felőlünk érdeklődött, most beszélget az utunkról és még sok ilyesmiről. ”

    >Jan. 28. Luda: “Jura Jugyin, Kolja és Jura Dorosenko elmentek (megj.: sziklák mögé – áthúzva) a központi tárolóba, ahonnan ásványokat …” Ez a 3 gyujtott asvanyokat.
    (Luda Jura-nak hivja Dorot, tehat Zina Dorot hivja Jurkanak. Mig Luda Krivot becezi igy.)

  2. Zina naploja ‘- 59. januar 26.:
    “Az út környékét már lefényképeztük. – Elozo utazaskor; most nem fotozzak(?).
    >Sokáig mentünk. – Hosszu (egyhangu?) ut.
    >Nekem, mint mindig, megint előkerült valamilyen földim. – Hogy-hogy, ki?
    >Elutaztunk a 41-es faluba. Itt egyszerű munkások dolgoznak, nem bebörtönzöttek, de besorozottak. Sok okos van közöttük. – Mire besorozottak?
    >A sofőr szobájában szálltunk meg. – Miert? Sofor ottani ember, ott lakik?
    “A mai a civilizációban töltött utolsó napunk.
    >Rusztik nagyon jól játszik mandolinon, szeretem hallgatni őt.”

    jan. 27.: “A hátizsákban nincs semmi nehéz. ”
    >[Jugyinrol] “A hátizsákokba elosztottuk a holmiját.”
    >[Varakozas, amig felpakolnak a lovaskocsira.] “Mi ültünk, és jegyeztük az dalokat. Milyen sok tehetséges, okos ember akad a munkások között.
    >Különösen „Szakáll”, ő nagyon sokat ismer, a szakálla rőt, a szemei is rőtek, barnák.
    >A gyerekek jól énekelnek.
    >És ahogy Rusztik játszik a mandolinon.”

    “Azt mondják, van ott egy házikó, de senki nem lakik ott.
    >Gyorsabban kéne menni a sível… Hogy menjünk?
    >Rám valahogy szörnyű hatással van a muzsika újabban, gitár, mandolin és egyebek.” – Ez a hangulati palfordulas ugyana nap van!

    “Egész nap mentünk.
    >Már besötétedett, sokáig kerestük a házikót ablakokkal és ajtóval.
    >Az Északi Kettesen, ezen az elhagyott településen senki sem lakik, pedig milyen gyönyörű hely! Itt folyik a Csuszovaja.”>Természetesen hátizsák tűrhető, kicsit nehéz.
    >De menni kell.
    >Az első nap mindig nehéz.
    >balra előre – Ezt miert fontos leirni?
    >Szaska Kolevatov kipróbálta majd eldobta az eszközeit.” – Csomag sza’n (Esti Otortenben utalnak ra’!).

    “Az ebéd 4-kor volt
    >Ebéd után mindössze egy fordulót mentünk és pihenni tértünk
    >Megvarrtam a sátrat.” – Mi baja volt a satornak vagy mitol szakadt el?

  3. Zina folyt., jan. 29.:
    “Auszpija mentén manysik élnek. Jeleket lehet látni, rovásokat, és egy ösvény látható. Az ösvényen gyakran fordulnak elő jelek. Érdekes, miről írnak vajon? ”

    jan. 30.:
    “A manysi ösvény véget ért. Tűlevelű erdő.
    >Reggel még napos volt, de most jégajszerm. Egész nap Auszpija mentén mentünk.
    >A manysi ösvényen állítottuk fel az éjjeli szálláshelyet. – Tehat a manysi osveny legvegen (ld. @sztalker helyszini terkepeit a nagy komment oldalon (tiboru posztnal/Konteo)
    >Kolját ma nem kényszerítettük őrködni, – Maskor kenyszeritettek-e, vagy mindig bevallalta, es mar nem akartak, h. megint o” legyen!? Vagyis Nyikolaj Tiborol van szo. (Az orosz almokban tobbszor Tibot nevezik meg hibaskent a csapat pusztulasa miatt. Valami fontos elkerulte volna a figyelmet? Elaludt volna, vagy mas? Vagy egyszeruen latjak, hogy kimerult (almos)?
    >őrködtünk Rusztikkal. – Zina Szloboval orkodik.
    >Elégettünk kesztyűket és Jurka második pufajkáját. Egész idő alatt káromkodott. – Doro (Zina, volt baratjat, Dorot szolitotta csak Jurkanak, Krivot nem, hanem Juranak)? Ilyen sok folosleges ruha volt, h. el lehetett egetni? Vagy Doronak volt nelkulozheto ruhaja, vagy tul nehez volt a hatizsakja (Doro volt az egyik, aki az Eszaki 2-en a taroloban asvanyt gyujtott +Judin es Kolo).
    >Ma remélhetőleg lábasházat (SLC: labaz néven szerepel az iratokban, ideiglenes raktár a felszereléseknek) fogunk építeni.” – Ez a terv aznap nem lett teljesitve, csak masnap reggel/delelott, utana indultak az Otortenre.
    ________________

  4. Hopp, nem 30-dikan! Hisz februar 1-en delelott epitettek a labazt, es del korul indultak a hegyre.
    Miert halogattak es halasztottak az indulas elotti utolso orakra a labaz epitest? Faradtsagra hivatkoznak a naplokban. Szvsz egy ilyen turan, ilyen eronlet mellett nem szokas a dolog halogatasa. Vagy annyira kimerito lehetett az ut az idojaras miatt?
    2 ejjel aludtak valahol (vagy egy es ugyanazon a helyen, a manysi osveny vegenel) mielott februar 1-en satrat vertek az Otortenen?
    Akkor hol aludtak jan. 31-diken?

  5. Egy nyomozasi modszerrol, Enyedi Ildiko filmje “Simon magus” (ha a’lmokrol beszelhetunk, akkor talan ez sem lesz olyan kulonos, nem idegen a kutatasunktol):
    Link: http://online-filmek.cc/film/7635-simon-magus

Vélemény, hozzászólás?