Korrajz

Tényleg csak nagyon röviden egy áttekintés az adott korról: 1958-59, Szovjetunió.

Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után nagyon lassú átrendeződés kezdődött, évek teltek el, mire a napi terrortól megfélemlített emberek egyáltalán levegőt mertek venni. Aztán Hruscsov kimondja Sztálin bűneit, megkezdődik a „desztalinizáció”. Az ország lassan de biztosan forrongani kezd, egyre bátrabbak a polgárjogi megszólalások, és ezek természetesen a diákság körében erősek igazán.

Illegális diákkörök adnak munkát a KGB-nek, kéziratos lapok készülnek – ez később még fontos lesz –, még az sem rettenti el a diákságot, hogy ilyenért évekre lágerbe lehet kerülni. Erősödik a vallásosság, ennek megakadályozására a Szovjetunió Kommunista Pártja külön intézkedéseket kellett foganatosítson. Közben Hruscsov próbál engedékenyebb lenni a Nyugattal, ami legnagyobb szövetségesében erős ellenérzéseket vált ki. Igen, Kínáról van szó.

Kínával Szálin elég jóban volt, az Amerikából ellopott atomtitkot is elkezdte megosztani velük, persze mindkét fél tudta, hogy az atombomba készítését nem fogják az oroszok elárulni senkinek. Mégis közös kutatóállomásokat hoztak létre – 1959-re Kínában építettek egy 5000 kW-os erőművet is –, a határmenti uránlelőhelyeket is együtt kezdték kitermelni. Aztán idővel ezek a területek szovjet megszállási zónák lettek, kínaiak is csak engedéllyel léphettek be. Persze őket sem kell félteni, ott akadályozták az oroszok munkáját, ahol tudták, attól sem rettentek vissza, hogy vagonszám lopják el a kitermelt ércet.

Sztálin halála után erősödött a két ország közti feszültség, és mivel nyilvánvalóvá vált, hogy ebből nem lesz bombakészítés, Kína úgy döntött, követi az orosz példát: ellopja az atomtitkot. Hruscsov tényleg szakított a Kína-barát politikával, 1959 nyarán beszüntette Kína atomprojektjének támogatását, de ez csak a pont volt az évek óta húzódó elbocsájtó szép üzenet végén. A kínaiak magukra voltak utalva, és persze a kémeikre. A világon bárhol folytak nukleáris kísérletek, ott nyüzsögtek a kémek, akik elsősorban SZU-nak és Kínának dolgoztak. És természetesen SZU-ban és Kínában is nyüzsögtek a másik félnek dolgozó kémek.

1958-ban Ivan Szerovot leváltották a KGB éléről, utódja Alekszandr Selepin lett, Szerov pedig megkapta a GRU vezetői posztot. Ez azért pikáns, mert a GRU – a katonai titkosszolgálat – és a KGB – a „civil” titkosszolgálat – gyűlölték egymást. A KGB mindenáron saját irányítása alatt akarta tudni a GRU-t, de egy diktatúra soha nem engedheti meg magának, hogy csak egy titkosszolgálata legyen. Több, egymással párhuzamos szolgálatnak kell léteznie, hogy egymást felügyelve megakadályozzák a másik túlzott megerősödését, és hogy egymás ellen is kijátszhassák őket. Szerov is hiába a KGB-től ment át, vezetésével a GRU rögtön tisztogatást végzett a KGB soraiban.

Fontos még az is, hogy míg a KGB-ről tudni lehetett kiféle-miféle szerzet, addig a GRU létezését annyira titokban tartották, hogy a hadseregben is csak a legmagasabb vezetői körökben volt ismert a működése. És még a GRU-ban is ledolgozhatta az életét egy tiszt úgy, hogy soha nem hallott az elit egységről, a Specnazról.


Gombob kolléga hozzászólásként küldött egy nagyon jó írást, alant olvasható. (SLC)

Fortélyos félelem igazgat

George Orwell 1984 című regényében így fogalmazott a kommunizmusról: „Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos.” A könyv megjelenésével egy időben, 1949-ben megindult a hidegháború. Sztálin személyi kultusza és a totális diktatúra példátlan. A pártszervek funkció nélkül vegetálnak, a tömeggyilkosságok és káderek elleni perek kijelölik a cselekvési szabadság határait. Ezzel párhuzamosan a bolsevik eszméken nyugvó Szovjetunió fokozatosan elhagyja internacionalista eszméit. A diktátor 1953-as halála után utódja, Hruscsov reformokra készül, de azok, mivel nem nő az életszínvonal, társadalmi támogatottság híján nem valósulhatnak meg.

A külpolitikai helyzet romlik, az ország csak lassan éri utol mennyiségben az USA atom arzenálját. Ráadásul kezdetben eszköze sincs elérni annak területeit, igaz hidrogénbombája van, interkontinentális rakéta és űrprogram folyamatban. Kínával való szakítása következtében a Szovjetunió elveszíti az ideológiai egyeduralmát a kommunista tömbön belül. Támogatja a fejlődő Ázsiai és Afrikai országok “felszabadító” mozgalmait, közben kíméletlenül leveri a kelet-európai szovjetellenes forradalmakat. 56’ után belföldön ismételten megszorítási és terrorhullám indul a veszélyesen megerősödő értelmiségi mozgalmak, és az általuk befolyásolt egyetemi hallgatók ellen.

Feszített ütemben folytatódik az iparosítás, a tervszerű termelés miatt állandósuló anyaghiánnyal, leállásokkal. Kialakul a hiánygazdaság, amely nem tudja fogyasztási cikkekkel és szolgáltatásokkal ellátni a társadalmat. Burjánzik a sztahanovista, túlhasználásos és kispórolásos technika. Az adminisztráció több mint száz minisztériumból áll! Jellemző, hogy létezik szerszámgépgyártási, halászati, és halászati gépgyártási minisztérium is. A gazdasági apparátusok mellett, ugyanolyan struktúrában működnek az államigazgatási, rendőri szervezetek is, sőt ezen kívül ugyanilyen tagozódású ellenőrző szervek állnak fel. A felsoroltakon kívül mindegyiknek van tartalék szervezete is, előbbiek lázadásának esetére! A mezőgazdasági kolhozösszevonásoknak az élelmiszer-termelésre katasztrofális a hatása. 1952-re az ország az éhínség határára kerül! A végrehajtó Hruscsov, már a 30’-as évek elején bizonyította rátermettségét ezen a területen. Az Ukrajnában előidézett mesterséges éhínségben akkor legalább 6 millióan haltak éhen.

A polgári lakásokban átlag 3 család élt együtt, a diákok többsége kommunális társbérletekben lakott. Az utcákon sok a koldus és rokkant. Hiány volt élelmiszerekben, ruházatban. Igaz, Sztálin halála után hangulatjavító árleszállításokra került sor, sőt, vaj vagy zsír árusításánál már papírt is kötelező adni! A sorbaállás nemzeti sport, akár színházról vagy egy kiló kenyérről van szó. Szabadságot nyer rengeteg internált, köztük számos köztörvényes bűnözővel. Emiatt a közbiztonság drasztikusan romlott. Rablóbandák miatt sok városban szabályos ostromállapot van, éjjel katonák és páncélautók járőröznek. Hírhedt szokásként a tatár galerik egyik kézben késsel, másikban az utasoktól összeszedett pénzzel metróznak. Hiába szorították ki a bűnbandákat a városokból, azok újjáalakultak vidéken, megnehezítve az ott amúgy is rosszabb életet. Bármilyen belföldi utazáshoz természetesen külön útvonalengedély kellett.

A KGB és a GRU tevékenykedtek a külső, az MVD pedig a belső ellenség ellen. Utóbbiak működtetik továbbra is a Szovjetunió területén az 5700 fogolytábort, kb. 570-et az Uráli körzetben. Többségük GULAG, azaz büntető és kényszermunkatábor fokozat. Egy rab kezdetnek magát a táborba kiszállítást is túl kellett, hogy élje. Az emberélet értékét ismerjük a krími tatárok vagy népi németek kitelepített millióinak sorsából. Katyn lengyel tisztjeire, vagy más hadifoglyok százezreire várt halál a koncentrációs táborokban, az ellenségnek nyilvánított szovjet állampolgárok tömegeiről nem is beszélve. Mindezeket természetesen el kellett kendőzni valahogy a nép elől.

1950. január 5.-én, Szverdlovszk repülőtéren történő landolás közben a szovjet légierő egy Li-2-es típusú repülőgépe erős szélben és hóviharban lezuhant, fedélzetén mindenki szörnyethalt. Közöttük volt a légierő központi jégkorongcsapatának, a VVSZ Moszkvának 11 játékosa, orvosa és masszőrje is. Az ismert csapatnak védnöke és a moszkvai katonai körzet légierejének parancsnoka Vaszilij Dzsugasvili, Sztálin generalisszimusz kisebbik fia volt. Félelmében apja haragjától, és egy vizsgálat lehetséges következményeitől, az ügyet eltitkolta. Egy nap alatt más kluboktól vezényelt játékosokból új csapatot dobott össze, és sem a szovjet sajtó, sem a 70. születésnapjára készülő Sztálin nem tudott meg semmit!

Jó példa a cenzúra működéséről, de a hadi és államtitkok védelmére létrehozott szovjet főhivatal, a GLAVLIT olyan dolgokról is pontos kimutatást vezetett, melyek a cenzurális beavatkozásokat csoportosították. Külön kategória volt például a „politikailag helytelen megfogalmazások”, a „szöveg értelmét eltorzító fordulatok”, vagy a „marxizmus-leninizmus klasszikusaitól való téves idézetek”. A 63 területi cenzúra hivatalnak csak 1939-ben 24 milliónál is több könyvet kellett kivonnia könyvtári és kereskedelmi forgalomból.

A XXI. pártkongresszusnak felajánlott túra tagjai a hadiipari üzemei miatt zárt, nem látogatható Szverdlovszkban tanultak vagy dolgoztak. Itt szinte folyton történt valami. Gondoljunk csak a térségben történt nukleáris szennyezésekre, vagy az 1960. május 1.-én a szovjet rakéta-légelhárítás által lelőtt U2-es típusú amerikai sztratoszféra kémrepülőgép esetére. De említhetnénk Berija, a KGB hírhedt vezetője által 1946-tól ide telepített fegyver-kutató komplexumot. Utóbbit békés célú orvos-biológiai kutatásokkal foglalkozó intézményeknek álcázták. Valójában ott évi több tonna lépfene spórát állítottak elő. Bizonyítottan dolgoztak itt Q-láz vagy a bájos nevű Hettita pestis vírussal.

Nem meglepő, hogy egy 1979-es balesetben Anthraxal megfertőződött az üzem melletti kerámiagyár összes dolgozója. 68-an belehalnak. A városi pártszervezet vezetésével azonnal kampány indult a lakosság körében. A járvány forrásaként az illegális árusok által forgalmazott romlott húst jelölték meg. Felszólították a lakosságot, hogy fokozza a higiéniát, pl. söpörje fel a járdákat. Ez egy porba kiülepedő mérgező anyag esetében zseniális ötlet. A cég disszidált orvos-ezredesétől informálódva jóval később, a CIA hozza nyilvánosságra az ügyet. Nem a helyi párttitkáron, valami Borisz Jelcinen múlott, hogy kiderült.

Nem csoda tehát, hogy 1959-ben mondjuk egy kísérleti fegyver okozta tragédiáért az elvtársak rögtön a helyi manysi sámán okolták. Ennyi év távlatából, lássuk, mi mire jutunk!

(Gombob)

3 comments

  1. abigel

    Nem tudtam, hová írjam, úgyhogy ide:
    Lehetne egy olyan ablak is (később), ahová a környéken előforduló különös halálesetek lennének nagy vonalakban felvázolva. Hátha összefüggésekre akadnánk.

    1. SLC

      Látom Te mindenre gondolsz 🙂
      Amint ezt befejeztem, és lesz időm, meg anyagom hozzá, akkor… talán 😀
      Egyelőre ezzel legyek meg.

Vélemény, hozzászólás?